Bevezetés

A megválasztott autoriterek a kifáradásra játszanak. Tudják, hogyan éljék túl a tiltakozásokat, hogyan osszák meg a koalíciókat, és hogyan érjék el, hogy az emberek feladják. Ezért létfontosságúak a demokratikus mozgalmak ahhoz, hogy szembeszálljanak velük. A pártokkal ellentétben a mozgalmak ötvözik a legitimitást és a rugalmasságot — képesek áthidalni a különbségeket, és gyorsabban tudnak mozdulni, mint a merev politikai struktúrák.

Az autoritereket nem egyetlen felvonulás rémíti meg igazán, hanem egy olyan mozgalom, amelyhez az emberek tartozni akarnak. Ezért az Anti-Autoritárius Eszköztár 6. kötete a Mozgalomépítésre összpontosít. Polarizált környezetben, ahol a pártok gyakran tovább mélyítik a megosztottságot, a mozgalmak valami ritka és erőteljes dologra képesek: újradefiniálják a polarizációt értékek mentén, nem pedig pártidentitások alapján.

A mozgalmak új törésvonalakat húzhatnak. Itt olyan manővereket talál, amelyeket a világ legellenállóbb demokratikus mozgalmai közül néhány alkalmazott — a stratégiai ütemtervek megtervezésétől az értékek mindennapi gyakorlattá alakításáig, a kollektív identitások építésétől az öröm és az együttalkotás tereinek létrehozásáig.

A CANVAS-szal (Center for Applied Nonviolent Action and Strategies) együttműködésben kidolgozott minden egyes manőver erre emlékeztet: az emberek nem azért csatlakoznak mozgalmakhoz, mert azoknak igazuk van, hanem mert számítanak — mert reményt, irányt és közösséget találnak bennük.